1.A mosolya varázslatosan elkápráztatott

Sziasztook!Mara vagyok,de ahogyan ti ismertek,Nagy Lili.Az első fejezetet én hoztam.Szerintem nem lett nagy durranás.Egy pici szerepet Justin is kapott:) Valójában nincs sok mondani valóm,csak annyi,hogy olvassátok el,és jelezzétek kommentben,hogy itt jártatok,és hogy mennyire tettszett.
A következő részt kedves blogger társam hozza:)
Jó olvasást!
Xoxo:M



Kómásan nyúltam az éjjeliszekrényemen lévő,hevesen ébresztő telefonom után.Egy érintést követően abbahagyta a jelenleg fülsértő dallamokat,én pedig visszaszundíthattam még pár percre.Ám anya kiabálása a földszintről rögtön kizökkentett a tervemből,miszerint még alszok pár percet.
-Amy, ébresztő!
-Öt perc!-Szóltam vissza,és fejemet a párnámba temettem.
Már egy hete Los Angelesbe költöztünk,de az első napom ma lesz a suliban.Nagyon izgulok.Miért is ne tenném?Talán az utolsó évemet ebben a suliban fogom megsínyleni,de lehet,hogy ez lesz életem legszebb sulis éve.

Szomorúan hagytam el az ágyamat,majd nekikezdtem a reggeli teendőimnek.Letusoltam,megszárítkoztam,majd felöltöztem.Mai ruhámnak egy szürke csőfarmert,egy lila pólót,és egy kardigánt választottam.Sminkként szempillaspirált és szájfényt vittem fel.Hajamat csak  kilapítottam,majd késznek nyilvánítottam magam.
Kecsesen lépdeltem le a lépcsőről,majd a konyhába mentem,ahol szüleim éppen rólam beszélgettek.
-Nem csináltam semmi rosszat.-Tettem fel kezeimet védekezés képen előre.Arcomon egy mosoly bujkált,azóta amióta ott kellett hagynom Brandont először.
-Tudjuk.Jó reggelt Édesem!-Fogadott anya mosolygós arccal.Adtam mindkettőjüknek egy-egy puszit az arcára,majd a reggelim majszolásába kezdtem...

Ma reggel még anyu visz suliba,de holnap már egyedül kell megtennem a sulihoz vezető utat.A hatalmas épületnél,ahol naponta több órát fogok tölteni,tele volt diákokkal.Az udvaron volt még mindenki,vagyis nem csengettek be.Erre az elmélkedésemre megszólalt a csengő.Elköszöntem anyától,és belevetettem magam az iskolai életbe.
Azt mondják,hogy fontos az első benyomás.Ezért én mosolyogva,magabiztosan mentem a diákok között.Mintha Ő is mellettem lenne.Nagyon hiányzik..
Megkerestem az igazgatóit,ahol eligazítottak,majd elküldtek órára.Normális osztályba kerültem.Legalább is ezt szűrtem ki első látásra a többiekből.Sehol egy vörös,égig meredő hajú fiú,akitől a hideg futkosna a hátamon,sehol egy kitetovált lány.Ettől megkönnyebbültem.

Mire vége lett az utolsó órámnak,már rég elmúlt 2 óra.Anya megígérte,hogy eljön a munkahelyéről,csakhogy hazavihessen.Sebesen szedtem a lábaimat.A fejemben lejátszódott a mai délutánra tervezett programom:felhívom Brandont.
Amikor már csak pár méternyi választott volna el az iskola kijáratától,egy szőke,kigyúrt srác véletlenül nekem ütközött.Vagy talán én neki?Fogalmam sincs.
-Elnézést!-Halkan ejtettem ki ezt az egy szót,amit ő  nem tudott ki mondani.
-Jobban is vigyázhatnál.-Mondta foghegyről,és otthagyott.A könyveim a földön hevertek,amit sikeresen kiejtettem a kezemből az ütközés során.
Nagy sóhajjal hajoltam volna le a könyveimért,de azok már nem voltak a földön.Fejemet felkaptam.
-Elejtetted a könyveidet.-Hallottam meg  egy édes,mosolygós hangot.Rögtön a hang irányába kaptam a fejem.

Velem szemben állt egy égnek meredő,csokoládé barna hajú fiú.Mosolyánál csak a csillogó szeme volt édesebb.Egy pillanatig olvadoztam belülről,de aztán végig néztem rajta.Karja tele volt tetoválva,amiről beugrott egy ismerős arc.
A minap az újságokban láttam egy cikket,amelyben Justin Bieber-ről volt szó.Nem igazán ismerem a fiút,de fogadni mernék,hogy ez a fiú,aki előttem áll,az a cikkben szereplő fiú.
Ajkaim enyhén elnyíltak egymástól.Fél perc,vagy akár percek is letelhettek így,miközben én  bámulom,Ő pedig kitartóan mosolyog,és a könyveimet nyújtja felém.
Szégyenlősen vettem el a könyveimet kezétől,és tömtek az említett tárgyakat a táskámba.
-Köszönöm.-Mondtam halkan a padlót pásztázva.
-Szívesen.Új vagy?-Kérdezte .Nagyobb mosoly kerekedett az arcára,mikor látta vörösödő arcomat.
-Igen.Amy Miller vagyok.-Próbáltam mosolyt erőltetni arcomra,mikor felé fordultam,és kezemet nyújtottam.
-Justin Bieber.És,köszönöm hogy nem sikítoztál vagy szitkozódtál.Még beszélünk.-Kacsintott,intett egyet,majd elment.
Ajkaim megint elnyíltak egymástól.Szóval akkor nem tévedtem.Ő tényleg az a Justin Bieber.A csengő újra megszólalt,én pedig  feleszméltem,hogyha nem sietek,akkor anya itt fog hagyni.Hamar kisiettem az iskolából,hogy ne kelljen egyedül hazamennem,mert akkor eltévednék.


Hazaérve rögtön ledobtam a táskámat,és szótlanul feltrappoltam a szobámba.A telefonomat elővéve tárcsáztam Brandont,aki ma egész nap a fejemben volt.Pár csörgés után felvette.Elmondtam neki a mai napomat.Elmondtam,hogy találkoztam Justin Bieberre,akinek a mosolya varázslatosan elkápráztatott.