Én is vezetek egy blogot,de fogalmam sincs,hogy ez mennyire vált a köreitek közt népszerűvé : http://justinesjenny.blogspot.hu/
A fejlécet nem mi készítettük az egyik legjobb szerkesztő készítette : Dorsee
Köszönjük a fejlécet valami hihetetlen lett és természetesen köszönjük a sok segítséget,amit néhányan nyújtottak nekünk e blog elkészítésében.A fejezeteket együtt tervezzük meg,viszont valamikor én valamikor Mara fogja írni a részeket.A részekhez egy apró monogramot írunk,így tudhatjátok ki írta ezt.Az én monogramom "H" Mara monogramja "M".Köszönjük figyelmeteket és türelmeteket szeretünk titeket,reméljük ez az új blog elnyeri,majd tetszéseteket.Jó olvasást. ♥
-Nem akarom.-csordult ki egy könnycsepp szememből.Szorosan magához húzott és úgy ölelt át.Kezei bejárták minden egyes porcikámat.Felemelő érzés volt.És ezt kell itt hagynom.Őt!
-De én nem....-vágott közbe Brandon.
-Menned kell.Tudd,hogy soha nem foglak elfeledni.Nagyon szeretlek Amy Miller!Mindig a legjobb barátomként fogok rád tekinteni.Tartjuk a kapcsolatot,mindennap hívlak és írok.Hiányozni fogsz.-tolt el magától.Végig tartottuk a szemkontaktust,mikor anya vetett ennek véget.
-Amy drágám indulnunk kell.-mély levegőt vettem,próbáltam visszafojtani a sírást,hogy legalább könnyítsem Brandon dolgát.Felnéztem rá és egy hosszú csókot nyomtam szája szélére.Megfordultam oda sétáltam a kocsihoz és beszálltam.Robban a bomba,könnyeimnek utat engedtem.Teljesen magam alatt voltam,itt kell hagynom őt.Megtöröltem szemeimet kinéztem az ablakon,de már sehol sem láttam őt.Anyáék beszálltak a kocsiba és elindultunk a reptér felé.
-Kincsem minden jó lesz,hidd el.Elfogod felejteni Brandont új barátokra lelsz.-mondta anya mosolyogva.Mégis hogy mondhat ilyet?Ügyet sem vetve rá bedugtam a fülembe a fülhallgatót.A kocsi megállt,szóval a reptéren vagyunk.Kiszálltam megfogtam a bőröndömet és a jegyárus felé vettem az irányt.Míg anyáék megvásároltak a Los Angelesbe induló jegyet,addig én leültem a várakozóba.
Houstonsból 11-kor jön a gép,ami elrepít Los Angelesbe.Ebből levehettétek,hogy Houstonsba élek.Nincs testvérem,sajnos.Jó lenne egy nővér vagy egy húg akivel mindent megoszthatnék,védelmeznénk egymást,ruhákról beszélgetnénk és egyéb csajos dolgokról.Vagy egy bátyus aki megvéd engem,ha baj van.Félt a fiúktól,de mégis megért.Brandont testvéremként szerettem ő jelentette nekem az élet egyik részét,most minden olyan,mintha elvették volna a testvéremet.Borzasztó érzés.Hamarosan betöltöm a 18. élet évem,aminek kifejezetten őrülök,hiszen hivatalosan is felnőtté válok.Poggyászokat felraktuk a repülőre,majd mi is helyet foglaltunk a kijelölt helyünkön.Természetesen ablak mellett foglaltam helyet.Bedugtam fülhallgatómat bekapcsoltam az egyik kedvenc zenémet és kényelembe helyeztem magam.Repülő 5 perc múlva felszállt és elindultunk Los Angelesbe.Most már tényleg érezhettem azt,hogy a fellegekben járok.Gyönyörű volt.Behunytam szemeimet.Új élet.Új iskola.Új barátok.Ezzel a gondolattal ragadott magával az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése